Budapest, Petneházy utca 24.
Bővebben:
Jelképeink között a kézfogás igen mély történeti gyökerekkel rendelkezik. Már pompeji falfestményeken találkozhattunk a római jegygyűrű ábrázolásával. A finom domborítással készített kámeákon, a gondosan vésett drágaköveken jól ki lehetett venni a két összetett kezet, a házasságra lépő ifjú pár szeretetté kristályosodó, segítő cselekvőképességének szimbólumát. A római házassági szokás továbbélését számos tárgyi emlék bizonyította, pl. a XV. század második feléből származó arany „barátsággyűrű”, amelyet a prágai Iparművészeti Múzeumban őriznek, vagy a svájci eljegyzési-házassági gyűrű a XVI. század végéről.
A kézfogás szimbólumával kapcsolatos tárgyi emlékeink az európai középkortól meggyőzően támasztják alá azt a tényt, hogy jelenkori karikagyűrűnk házasságkötési szertartásunkban római hagyaték. A kéz-
fogás szimbóluma a XIX. század második felében fejlődött társadalmipolitikai jelképpé. 1875. május 22 és 27 között találkoztak az eisenachi párt küldöttei a lassalleánusokkal Gothában, első közös kongresszusuk alkalmával. Többnapos vita után itt egyesült az Általános Német Munkásegylet a Német Szociáldemokrata Munkáspárttal. Az új párt neve 1890-ig: Német Szocialista Munkáspárt volt. A párt jelképe az egyesülés emlékére a kézfogás lett.
A német eredetű társadalmi-politikai kézfogás jelképe hamar elterjedt hazánkban is. Kutatásaim során az Országos Levéltárban megtaláltam a Magyarországi Általános Munkáspárt egyik tagsági igazolványát 1880-ból, rajta a kézfogásmotívummal. E jelképnek nem ez volt a legkorábbi hazai ábrázolása.
Az 1870 és 1900 között működő Kőfaragó Egylet zászlaján - fekete mustrás brokát alapon, ezüst rátéttel ábrázolt felhők között - feltűnt két egymásba fonódó kéz. A Budapesti Bádogossegédek Betegsegélyező Egyletének hímzett lobogóján már 1876-ban ezüstággal övezve bukkant fel a két egymásba kulcsolt kéz. Az üvegessegédek 1881-ből származó zászlaján a kézfogást babérág övezte. A Hajósok Betegsegélyező és Temetkezési Egyletének 1895-ben felszentelt zászlaján tölgyfaággal közrefogott kormánykerék és horgony alatt volt látható a kézfogás-ábrázolás. Az 1883-ban alapított budapesti Vasöntők Betegsegélyező és Temetkezési Egyletének zászlaján két lebegő angyal tartotta a magyar koronát. Alatta két egymásba kulcsolt kezet ábrázolt a gyakorlott hímző sprengelt (alátöltött) aranyszállal. A kalaposok mustrás brokátra hímzett zászlaján arany tölgy- és babérág közé került a kézfogás jelképe 1889-ben.
Az egyik zászlórúdra, amely 1889 és 1910 között volt forgalomban, 231 különböző méretű rézlapocskát szögeztek. Némelyik feliraton kirajzolódott a két egymásba kulcsolt kéz vonala. A lapokon többek között ezeket a szövegeket lehetett kibetűzni: TICHY LŐRINC, HARTMANN J. HAJÓGYÁR MUNKÁSAI, ÚJPESTI KALAPOSSEGÉDEK EGYLETE, ÚJPESTI TŰZOLTÓ EGYLET... Az angyalföldi munkások így nyújtottak baráti jobbot újpesti dolgozó társaiknak a hazai nagyipari munkásság kialakulásának idején.
A kézfogásjelkép fejlődéstörténetéhez hozzátartozik, hogy idővel a két összefonódó kézbe, középre bekerült a függőlegesen tartott kalapács. Ez a módosulás viszonylag korán következett be, hiszen a Cipész 1889. május elsejei számában a „kalapácsos” kézfogást fedezhettem fel. A századforduló utáni években így jelent meg a kézfogás jelképe gyöngyház anyagú inggombon vagy réz mandzsettagombon. A nép elkeseredését jelezte a felette olvasható felirat: JOGOT A NÉPNEK!
A Katolikus Legényegylet Vasas Céhének harmincas évekből származó festett és hengerelt zászlórúdján a két egymásba fonódó kézben kereszt pecsétlenyomat a kézfogás motívumával
látható. Ugyanezt a „keresztes” kézfogást alkalmazták jelképes ábrázolásként az óbudai katolikus fodrászok.
A munkásszolidaritás jelképe nem szorította ki a világ megváltásának természetfölötti eszméjét. Mint ahogy a Stromfeld Gárda zászlóavatásán 1927-ben a koszorúba foglalt kézfogás nem maradt üres jelkép, mert feliratával a munka szentségét hirdette.